Ma délben mentem PET-CT-re. Mivel a vizsgálat előtti 6 órában már nem szabadott enni semmit, igy ma hajnali 5-kor reggeliztem - egy főtt tojást hagymával és paprikával. Utána sikerült még visszaaludnom.
A vizsgálat ujjbegyvérből vett vércukorszint ellenőrzéssel kezdődött, majd intravénásan kaptam egy kis radioaktiv glükóz szirupot. A radioaktiv anyag egy mélyhűtőszekrény méretű gépből csorgott át belém pár perc alatt. Utána egy szűk órányi relaxálás következett, hogy az anyag megtalálja bennem a legideálisabb helyet a feleződésre. Ehhez egy kis nyitott fülkét és egy orvosi fotelt biztositottak. Szememet becsukva elképzeltem az ideális helyet a relaxációra: egy fenyőfa alatt, szemben a végtelen tenger, jobb kezem felöl hideg sör, balról egy kifogyhatatlan nutellás palacsinta automata. Ehhez képest: fejem felett neonlámpa, szemben a fehér fal, jobb kéz felől egy kancsó izotópos viz (kortyolgatandó), balról egy képzeletbeli nutellás palacsinta automata, aminek beragadt az ajtaja...
Mikor már majdnem a fenekére vágtam a sugárzó viznek, szólitottak, hogy mehetek az öltözőbe. A fémes anyagok eltávolitása után (nadrág) lefeküdtem a PET-CT alagút elé a vizsgálóágyra. A gép szép lassan magába szippantott (az alagút hosszabb volt, mint azok a CT alagútak, amikben eddig jártam már, talán a nyakamtól a combomig tartott.) Kicsit több, mint tiz percet töltöttem a gépben, többnyire nyugalomban, néha-néha tolt csak kicsit kijjeb magából, más és más testrészemet térképezve fel. A végén öt másodpercre vissza kellett tartanom a lélegzetemet, majd távozhattam - azzal a feltétellel, ha megigérem, hogy aznap nem ölelgetek terhes nőket és kisgyerekeket. Becsszó - mondtam, és távoztam.
